Csak érzelem mentesen...

Tegnap itten egy kicsit érzelem dús hangvételű posztot tettem fel. Na jó, kétségtelen, némileg elragadott a frazeológiám. Nincsen ebben kérem semmi tragédia, sem semmi szokatlan. Magyarok ezrei, tízezrei dolgoznak külföldön, miközben valószínűleg szívesebben dolgoznának itthon. Az én esetem semmi azokhoz képest – és ez már sajnos – akik az egészen konkrét egsziztenciális nyomorból menekülnek külföldre. Ez mind-mind ennek a sok embernek a szégyene lenne? (Ez egy u.n. költői kérdés, melynek sajátossága ugyebár, hogy a kérdésben benne rejlik a válasz.) Lehet itten kérem bármiről papolni, meg nyekeregni, meg akármizni, pártpolitikától teljesen függetlenül, de attól ez még tény.

Egyszer hallottam, sajnos már nem tudom kitől, a 90-es évek elején, hogy ő most akkor micsoda is. Valami riport volt, valami emberrel, a riportok már csak ilyenek. Hogy aszongya a riporter „most maga/ön/te jobboldali vagy baloldali, vagy liberális, vagy konzervatív vagy micsoda”. Erre az ember: „Mikor arról beszélünk, hogy társadalmi szolidaritás, akkor baloldali vagyok, ha az egyén szabadságjogairól, akkor liberális, ha  nemzetről, kultúráról,  hagyományokról, akkor konzervatív. Akkor most mi vagyok én?”

És tényleg, érdemes ebben az országban valamelyik oldalhoz, valamelyik pártoz, valamiféle eszméhez  tartozásról beszélni? Szerintem pártpolitikától függetlenül az összes plakátról vigyorgó faszparaszt elmehet a picsába.

Még jó, hogy most nem ragadott el az indulat.