Just a little pause

Na kérem…. jó ideje nem írtam semmit…. Ha érdekel miért akkor most elmondom. Ha nem érdekel akkor is, legfeljebb nem olvasod el. Persze ha nem érdekelne, akkor most egy másik oldalt olvasnál, szóval  csapjunk inkább a lecsóba.

Ezen a héten hétfőn, kedden, szerdán volt tárgyalás ismét. Sajnos a mai napig nem tudok érzelem mentesen hozzáállni ehhez az egészhez. Tárgyalások előtti és utáni  időkben (úgy egy-két héttel előtte és utána) a mai napig újra átélek mindet, ami ezen ügy kapcsán történt. Attól a perctől kezdve hogy megrendelésre beugrott a TEK a szülinapomra, egészen addig a percig, amikor az (azóta már kizárt) ügyész a szemembe nem nézve úgy beszélt hozzám, mintha nem is lennék ott. Minden nap, minden perce ezekben az időkben egy-egy kis halál, egy-egy kis születés. Ezek ciklikusan ingadoznak, és jobban  elragadnak az indulatok, mint amúgy.

Ha ezekben az időkben írnék valami kis bejegyzésféleségszerűséget, akkor szalonképtelen szavakat kéne használnom, viszont azt már tudhatod rólam, hogy a vulgarizmus oly távol van tőlem, mint kurva a jámbor élettől.

Na, hát ezért nem írtam semmit, most megtudtad.

Számít ez valamit? Nem.

Ámbár-viszont-de!!!! Ma azért történtek olyanok, amikről mégis fogok írni, csak le kell higgadnom kicsit.

Gyere vissza holnap reggel, várlak. Mesélek neked valami érdekeset a kávé mellé.

Nem lesz vicces.