Mirr Murr
Felhívott még a múlt héten egy ismerősöm, aki amúgy orvos. Olyan orvos, aki mesterségesen tart fenn várólistákat, mert így el tudja játszani, hogy a vizsgálatra csak két hónap múlva van időpont, kivéve persze, ha befigyel valami apró. Na egy ilyen beszélt hozzám a szájával, hogy aszongya: „ …. nem kellett volna bűnözni…”
És itten most álljunk meg egy szóra Vágó Úr!
Próbáljunk elvonatkoztatni mindentől, és mindenkitől, szemeink, füleink csak a rideg (és jelenleg itt megismerhető) tényekre legyenek fogékonyak, lessünk be kicsinykét a függöny mögé. Fellibbentem hamarjában.
· az u.n. titkos nyomozás ellenünk 2008 végén kezdődött, akkoriak az első lehallgatási jegyzőkönyvek, és tartott 2010 május végéig ez a kagylózás (csak mellékesen a jogszabály szerint ez 90 napra engedélyezhető, ami egyszer 90 nappal meghosszabbítható, az meg ugye együtt 180 nap, pont ennyi idő telt ezek szerint el 2008 vége, és 2010 májusa közt)
· lehallgattak itt minden telefont, email forgalmat, levélpostai forgalmat ellenőriztek, irodát kameráztak, miazmás, oszt nem találtak semmit, oszt jónapot
· no de mi legyen most, hogy ez a sok lehallgatás, meg megfigyelés, gyöngyöző homlokú éjszaka, megannyi hónaljban izzadtságfoltos ingben elköltött nap, fejhallgatóba szorított hajnalok intelligenciája nem hozta a megrendelő által elvárt eredményt?
· nosza durrantottak egy több száz fős kommandós akcióval, jól felépített média hadjárattal karöltve, csakis az arányosság jegyében persze
· ezt követően még két évig tartott a nyílt nyomozás
· a meghosszabbítás nélkül 2012 január végén lejárt nyomozási határidőt másfél hónappal később 2012 márciusában újabb hónapokkal meghosszabbították
· a törvényes iratismertetést nemes egyszerűséggel megtagadták (lásd ezzel kapcsolatos ombudsmani jelentést)
· a titkos megfigyelési anyagok teljes legépelését és becsatolását az ügyészség a mai napig megtagadja, annak csupán egy „szerkesztett” (értsd: kedvük szerint összevágott) változatát csatolták be
· a rendőrségi vallomásokhoz csatolt iratok hopsz eltűntek (az olvasható a jegyzőkönyvben, hogy „csatolom a … iratot”, az iratot meg elvitte a cica)
· a vádirat ismertetésekor tudtuk meg, hogy a 16 ezer oldalnyi nyomozati irat mellett van további közel 20 ezer oldal u.n. melléklet, aminek a létét a vád- és nyomozó hatóság – nevezzük nevén – egyszerűen letagadta
· a főnyomozót azóta hivatali visszaélés és más bűncselekmények miatt II. fokon is elítélték (mindenki pontosan tudja, hogy – bár ügyét titkosították – a főnyomozó elleni büntetőeljárás és ítélet összefügg ezzel az üggyel, ezt még ügyvédje is nyilatkozta a sajtónak, némi keresgélés után a neten fellelhető)
· van olyan vádpont, amelyiknek még azt sem tudjuk a mai napig, hogy ki a sértettje
· hogy a már citált, simán megszerkesztett – vagy hát mondjuk ki -, meghamísított felvételekről ne is essék szó
· mindeközben a hatóságok feszt odanyilatkozták mindenhova, hogy itten kérem minden annyira fel van dolgozva és fel van derítve, hogy annál jobban semmi sincs felderítve
· most meg ugye ott állnak és csak néznek mint hal a szatyorban, aztán elbábozzák, hogy az I. fokon eljáró ügyész és a fölötte törvényes jogorvoslat során eljáró II. fokú ügyész ugyanaz
És akkor most tényleg: álljunk meg egy szóra Vágó Úr! Komolyan elhiszi bárki-akárki hogy azért kényszerülnek a hatóságok a fenti eszközöket is igénybe venni, mert tényleg itt most felderítették az évszázad bűnügyét? (És akkor még mindig nem beszéltem azokról a visszaélésekről a hatóságok részéről, amikre már a bírósági eljárás alatt derült fény, mert ugye erről itten nem esik szó, ezt már tisztáztuk.)
Jó, orrot azt mi csináltunk neki, de attól még boszorkány!
Vagy netán azért kellet ezeket az eszközöket is bevetniük mer Mirr Murr?