Olvasópróba II.

Aztán mikor az előző részben írt akadályok elhárultak jött az olvasópróba II. felvonása, 2012. január közepén. Tudni kell, hogy az iratokat úgy kell megismertetni, hogy azok sorszámozva és összefűzve legyenek. Legalábbis jogszabály szerint.  Ennek ugye az, az oka, hogy később ne lehessen már onnan kivenni, betenni ezt-azt, nemtommit, mákostésztát, marinénipöcsét, miazmás.  (Azért megpróbálták, de erről is majd később.) Hogy annak mi az oka, hogy az NNI meg az ügyészség nem ismeri a jogszabályt azt nem tudom.

Előállítottak (ez egy szakszó) az NNI épületébe, szép rácsos, és közölték velem, hogy akkor ők most adnak egy DVD-t, rajta vannak az iratok, oszt nézegessem ahol akarom. Oszt jónapot. Hát mondom, de  kurva vicces már ez, és hol nézegessem? Mert hogy az előzetesbe aránylag csekély eséllyel lehet bevinni laptopot. Ennek esélye alulról konvergál a nullához. Hát, mondják ők, az már nem az ő bajuk.

Rendesen mondom, ha nem vagyok ott, nem hiszem el, hogy ennyi, hogy itt egy DVD, azt húzzál a retekbe. A hatalmi arrogancia csimborasszója. És ezek (szándékosan nem írtam azt hogy „ők”) ezt megtehetik minden szó nélkül.

Na erre én: kérem szépen az iratokat papír alapon, had nézem már meg őket. Erre behoztak néhány zsákot, beleömlesztve egy halom papír, hogy akkor nézegessem, ha annyira akarom, de délig végezzek, mert jön a pizza. Mondjuk 16.000 oldal volt, de Zúpermen átfutja nó perc alatt.

Mondom,  nem kell ez a három zsák, hanem olyan kell ami össze van fűzve, és be van sorszámozva. Na olyan nincs, mondják ők, de sebtibe’.

No így nem sikerült második nekifutásra sem.