Schlaf gut!

Szóval ott tartottunk, hogy kényszerintézkedések tömkelegét rendelték el annak idején 2010-ben, és ezeket az ügyészi indítványokat simán megette a Pécsett eljáró  nyomozati bíró (az összes) és „Ctrl+C - Ctrl+V” módszerrel gyártották az előzetest elrendelő végzéseket. (Már egyszer tán megemlékeztem arról, hogy volt olyan végzés, ami nem csak hogy szó szerint egyezett meg az ügyészi indítvánnyal, hanem ugyanabban a mondatban, ugyanazon a helyen, ugyanaz a helyesírási hiba volt.)

És azt is írtam, hogy nem vizsgáltak meg közben semmit. Miből gondolom? Íme:

(kis jogászkodás) A kényszerintézkedés (pl. az előzetesbe zargatok embereket az ilyen) elrendelésének van két feltétele, az egyik az u.n. általános feltétel a másik a különös feltételek. A kényszerintézkedés elrendelésének csak – és kizárólag CSAK – akkor van helye, ha fennáll az általános feltétel és legalább egy különös feltétel egyidejűleg. És a nyomozati bírónak  -  aki az ügyész indítványa alapján dönt – kutya kötelessége megvizsgálni, hogy ezek fennállnak-e, vagy sem.

Nézzük akkor ezeket, először az általános feltételt, és hogy ez hogyan is zajlott.

Az általános feltétel (mint már írtam) az, hogy alaposan feltehető, hogy az adott bűncselekmény egyáltalán el lett követve, és azt az adott személy követte el. A technológia pediglen az, hogy a nyominger tesz előterjesztést az ügyésznek, az ügyész indítványoz, a bíró dönt (elvileg a terhelt meghallgatása után, na persze...).

És kérem szépen miután megismertem a nyomozati iratokat, hát megismertem ezeket is, és mit látok? Na mit? Hát azt, hogy a nyominger azt írta az előterjesztésbe, hogy „az alapos gyanút alátámasztja a terhelt beismerő vallomása”, és az indítvány ugyanezt tartalmazta. Azaz a velem szemben közölt gyanúsítást alátámasztotta az én beismerő vallomásom.  

És kérdezem én: MI VAN???? Avagy hogy hát csalatkoznék szemeim által?

Nem hogy beismerő vallomást nem tettem, hanem egyáltalán semmilyen vallomást nem tettem!

Erre ezek meg leírják, hogy a beismerő vallomásom (amit nem tettem) támasztja alá az alapos gyanút, amit egyébiránt a nem létező beismerő vallomásom elött közöltek velem, melyet alátámasztott az utólag NEM tett beismerő vallomásom.  Bírod követni eddig? 

Aztán ez az irat eljut a nyomozati bíróhoz, és  elolvasá a két szép szemével ö, és összefacsarodik az ő szíve, és homlokát ráncolá ő, hogy aszoggya ".. ejnye már hogy hát mik vannak..." és látá, hogy az ügyész leírta önékije, hogy én beismerő vallomást tettem, és ha ezt tettem, akkor nyilván alapos volt a gyanú, és a nyomozati bíró tiszta lelkiismeretéhez fordul, hogy namost akkor mit is tegyen ő, és dönté:  zsupsz – irány az előzetes. 

Ennyi.

Na de kérdem én: nem kellet volna a nyomozati bírónak megnézni, hogy tényleg alátámasztja-e ezt a beismerő vallomás? DE! Mert ha megnézte volna, akkor látta volna, hogy nem tettem, semmilyent sem, és máris mondhatta volna  az ügyésznek: „…te haver-srác! Hát amire itten hivatkoztok, ami ezt az egészet alátámasztja az nincs is! Úgyhogy szépen menjetek haza a hülye indítványotokkal, és etessétek meg a macskával.” – kb. ez lett volna a normális.

De a nyomozati bíró még arra sem vette a fáradtságot, hogy azt az egy nyavalyás jegyzőkönyvet megnézze. Mert ha megnézte volna, akkor egyből tudta volna, hogy az indítványban írtak valóságtartalma (finoman szólva) megkérdőjelezhető. Pusztán csak azért mert nem igaz. Ez mondjuk elég nyomos érv nem?

Nem! Nem nézett meg még egyetlen egy jegyzőkönyvet sem (ez kb. amúgy 7 perc 12 másodperc lett volna), és ezért nem észlelte, hogy amire hivatkoznak az nincs is.

Hát kérem – többek között – ezért írtam azt, hogy az egész pereputty (nyomingertől egész a nyomozati bíróig) nagyívben tettek az egészre.

Azér’ jól alusznak remélem….