XI. Fejezet : A matekről

 Most pediglen egy tudományos kitérőt teszek,  és a matematikáról fogok elmélkedni egy pöttyet, eképpen:

Sokan vélik, hogy a matematika olyan egzakt tudomány, ami arról szól, hogy valami plusz valami az mennyi. Ezért is alakult ki az a széles körben elterjedt – ámbátor igen téves – nézet, hogy aki nem tudja összeadni a kezein és lábain lévő ujjai számát, az nem jó matekos. Pedig az csak simán hülye.

Simon például könnyedén elszámol így tízig, zokni nélkül húszig, sőt gatya nélkül huszonegyig.

A matematika kérem szépen ennél sokkal több, és legyen elég itt ezt most csupán két példával szemléltetnem.

Az egyik egy szocializációs vetület. Például mikor valaki egy számára hőn áhított társadalmi közeg tagja kíván lenni, legyenek azok mondjuk a „menők”, akkor azt mondják neki ezek a „menők”.

-          Persze öcsisajt, te is közénk tartozhacc. A matekon múlik minden.

Na ez az egyik.

A másik meg a játékelmélet,azon belül is az u.n. zérus összegű játék ami szintén túlmutat a matematikán, és huncut mód társadalomtudományi irányokba kacsint. A zérus összegű játék nagyjából a következő: van ugye ez a Föld nevű bolygó, ami egy véges kiterjedésű égitest, és vannak  ezen az égitesten a javak, melyek mennyisége szintén véges, ebből adódóan korlátozottan állanak az  földlakók rendelkezésére. A földlakók viszont egyre többen lesznek, míg a véges mennyiségben rendelkezésre álló javak meg fogynak. Mindezek egyenes következménye,  hogy bizonyos lakók csak akkor tudnak újabb javakhoz jutni, ha pont ennyit a többitől elvesznek. Tisztára mint egy szülinapi zsúr: a torta egyre fogy, az asztal körül meg egyre többen lesznek. Valami mentális zavar folytán azonban pont azok akarnak még újabb szeletekhez jutni, akiknek a tányérja amúgy is tele van, de rogyásig. Ezeket hívják anti-játékosnak. Hogy mást ne mondjak, ilyen korlátozottan rendelkezésre álló jószág az u.n. „lé”. (lové, zsé, zseton, guriga stb.), és az ennek csíráján szaporodó, ezzel  szorosan összefüggő hatalom. 

Simon viszont kitartó empirikus kutatásai alapján egy újabb összefüggést is felfedezet. De azt nem árulom el.

Csak vicceztem, elárulom. Persze hogy.

Szóval itten van az emberi test, ami ugyebár térben és időben véges, ugyanakkor szellemileg viszont végtelen tartalommal van feltöltve. Igen ám, de ahogy tömködjük belefeléje  a véges tortadarabokat, úgy szorul ki belőle a végtelen, és így tűnnek el olyan tulajdonságok mint pl. az „emberség”. Ebben az értelemben válik az ember a legvégső állomásává a zérus összegű játéknak, így lesz először anti-játékos, majd anti-ember.  Így van ez nagyjából azóta, mióta az első ősember fogott négy karót,  beleverte a földbe és azt mondta: „ez mostantól az enyém”.

Na ennyit a matekról.