A hárombetüs

Ugye most már mindenki tudja mit jelöl az a bizonyonyos három betüs tanácsadó cég, amelynek a betüi: (az újságcikk szerint) PWC. Az előző bejegyzésben lévő cikkben az is szerepel, hogy mi, az eljárás alá vont személyek százmilliókat fizettünk ki ennek a cégnek. De akkor hogy lehet az, hogy amikor erre ráfordulnak a nyomozók, akkor annak az lesz a vége, hogy hopsz, felmentik a főnyomozót, és hirtelen rájönnek, hogy hivatali visszaélt, majd végül jól elitélik.  És a hárombetüs cég sehol sem szerepel a vádiratban.

Na majd én megmonmdom hogy hogyan: 

• kiírásra került egy nyílt közbeszerzési páláyzat 
• pályázott a hárombetüs is
• a pályázatokat egy bizottság bírálta el, melynek én is tagja voltam
• a bizottságban egyedül én NEM  szavaztam meg azt, hogy a hárombetüs cég nyerjen, de mivel a többiek megszavazták, így velük lett megkötve a szerződés.

És itt van kérem a kutya elesve.  

Valahogy nem akart összejönni az igazi nagy dobás a hatóságoknak, és ezért aztán mentek előre mint a vak ló. Aztán meglátták ezt a hárombetüst, meg a számláit. "Na itt van, végre megfogtuk" - gondolták. Aztán elkezdték begyűjteni az iratokokat, meg nekiálltak házkutatni a hárombetüsnél, majd megtalálták (el volt dugva?) a közbeszerzési döntőbizottság jegyzőkönyvét, ahol legnagyobb megdöbbenésükre azt látták, hogy egyedül én nem támogattam - lassan mondom, hogy értsétek :  csak én nem  -  az előterjesztést, a többi tag megszavazta.

"Hinnya bazeg, most mit csináljunk? Megvan végre a nagy fogás, de nem tudjuk az Imhof nyakába varrni, közben meg besuszteroltunk egy rakás embert, azt sehol semmi."

Na lett erre fejtekergetés, meg hümmögés, és főnyomozó felmentés stb. 

Az már csak külön szépsége a dolognak, hogy elöbb rendeznek kommandós akciót, és utána kezdik keresni azokat az iratokat, amire az egészet alapozták, aztán ha az nem támasztja alá azt,  amit sugtak nekik, vagy amit megrendeltek, akkor meg csak pislákolás megy. Ezt hívják koncepciós ügynek. Mert hogy ennek nem oka volt, hanem célja.