VIII. Fejezet : Szargolyóbis

Ebben a fejezetben sajnos kénytelen vagyok két csúnya is szót használni, pedig a vulgaritás oly távol áll tőlem mint Makó vitéz Jeruzsálemtől.  Az egyiket leírtam a címben, a másik meg a kaki. Persze nem maga a szó csúnya,  hanem az a dolog, amire ezt használjuk. Szemantika ez kérem, semmi több.

Miről is van szó?

Az emberi és állati emésztési folyamat végterméke a kaki. Körbeírhatjuk, újságpapírba csomagolhatjuk, fújhatunk dezodort, de attól a kaki az nem lesz más. Nincs ezen mit szépíteni.

És még az van, hogy emberek és állatok egyik kedvenc időtöltése az evés, ami törvényszerűen egy olyan folyamatba torkollik, aminek a végterméke a kaki. Az emberek nagy fehér porceláncsészébe, vagy a kukoricásba, az állatok meg ahol rájuk jön. Ez idáig rendben is volna.

Az már viszont piszokul nincs rendben, hogy mindössze két olyan élőlény van, melyek a kaki eltakarításával foglalkoznak. Az egyik ugye a veréb, de  e tekintetben ő  csak a lóval ápol szoros barátságot, miként  arra egy ismert közmondás is rávilágít.

A másik a légy, mely állat szofisztikált léte mentes a fent vázolt előítéletektől, már ami a lószar és a veréb közötti szimbiózist illeti . Bármely élőlény kakiját előszeretettel dézsmálja.

Hát lelke rajta.

Na de hol van kérem szépen annyi légy, ami ezt a mérhetetlen ürüléket elfogyasztani képes. Nincs. Legyek számában -  legalábbis e tekintetben -  nem volt túl bőkezű a Teremtő.

Úgyhogy szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy életünk színtere a Föld, nem más mint egy hatalmas szargolyóbis, ami kozmikus sebességgel száguld a világméretű pusztulás gigantikus, sűrű erdejébe.

Szar ügy.