VII Fejezet: A Hektor

Tudják mi az, hogy Hektor? Nem mi? Hát majd én megmondom: az egy név. És azt tudják-e, ki az a Hektor? Az, akit ezzel a névvel illettnek.

Gondolták volna?

Na, most, vannak híres Hektorok, vannak kevésbé híresek, és van, aki nem Hektor. A szomszédom kutyája például egy kevésbé híres Hektor, az utca végén a Mari néni  meg nem Hektor. Híres Hektor viszont többek között Napóleon meg Albert Einstein. De ilyen volt a messzi földön ismert kertészeti és faiskola, a PÉTÉE  alapítója és első vezetője is. Ő nagyon híres Hektor volt. Az iskola későbbi vezetői, az egykori hős vezér iránti tiszteletüknek oly módon adóztak, hogy amíg vezetői megbízásuk fennállt, felvették a Hektor nevet, megtartva persze a sajátjukat is. Az idők előre haladtával aztán már a felvett névhez cím, rang és hatalom társult, míg végül ők is elhitték magukról, hogy oly kirívóan nagyszerű emberek, hogy méltók a Hektor név viselésére.

Pedig lófaszt.

Aztán el tudnak képzelni egy ilyen faiskolát  földi gaz tartó nélkül? Ugye nem? Hát kérem én voltam e kertészet és faiskola földi gaz tartója egy darabig. Kevesebb ideig voltam, mint lehettem volna, de tovább, mint kellett volna. Ezért ismerek két Hektort is.

Hektor a Vakond, és Hektor a Méhész.  A méhész méhekkel babrál.  A fák megfelelő iskolázottságáról az oktatók, egészségükről a gyógyítók, vízzel történő ellátásukról a kútásók gondoskodnak. Ez utóbbi a  kutatás.

 A mindenkori Hektor u.n. demokratikus úton került megválasztásra, az erre hivatott szerv pedig a Széna Tusa. Ezt volt a PÉTÉE Széna Tusa. 

A demokráciát állítólag az ókori görögök találták ki saját szórakoztatásukra, azóta is jókat röhögnek ezen az egészen.  A lényege abban áll, hogy mindenkinek egyforma joga van saját sorsának alakítására, ezen jogaik gyakorlása során u.n. képviselőket  választanak maguknak, aki aztán mindent megtesznek  annak érdekében, hogy senkinek se legyen beleszólása saját sorsa alakításába. Jó játék mi?

 Köcsög görögök.